Miután betekintést nyerhettetek a Standard Súlyhúzásba eljött az ideje, hogy felkeressek néhány kiemelkedő versenyzőt, akik időt és energiát nem sajnálva vágtak bele ebbe a sportágba. Első interjúnkat Vágusz Viktoriával készítem, akinek kutyája Whitney a tavalyi év utolsó versenyén a „sínek királynője” címet szerezte meg.

-- Mióta kutyázol? És hogy kerültél kapcsolatba az amerikai bulldoggal?

V.V.: - Whitey az első ambullunk, 2004.-ben vettük. A férjem egyik kollégája hívta fel a figyelmünk a fajtára. Nagyon megtetszett az interneten található leírások alapján, úgyhogy felkutattunk egy tenyésztőt és rögtön beleszerettünk a kislányba.

Idén tervezzük bővíteni az állományt, de 2-3 kutyánál több sosem lesz, mert nem a mennyiség számít, szerintünk, hanem, hogy tudjunk velük foglalkozni. 

- Szóval szerelem volt első látásra? Mi fogott meg az ambullokban? 

V.V.: - Igen, szó szerint. A magabiztos nyugalom, amit minden ambull áraszt magából. A flegma kifejezésük, hogy 50 kilósan is szeretnek ölbe bújni. És az is, hogy bármit megtennének a "családjukért", a gyerekeket imádják, ha mégis "sok" lenne már, inkább odébbállnak, elbújnak.

- Akkor számotokra az ideális kutya! Az előbb mondtad, hogy csak annyi kutyát vállaltok be, amennyivel foglalkozni is tudtok. Mit takar nálatok a "foglalkozás"?

V.V.: - Whitey HJCH, Tenyészszemlés, van BH vizsgája és már a súlyhúzásban és Iron Dogban is vannak eredményei. 

Ezt tartjuk egy kutyánál normálisnak, hogy legalább ennyit kihozunk belőle. 

Legyen egy ambull univerzális, családtag, fajtareprezentáns egyed, de mellette jó munkakutya, társ a sportokban. 

- Ez nem semmi, gratulálok a szép kis lajstromhoz! Ha már szóba hoztad a sportot: miként kerültetek kapcsolatba a Standard Súlyhúzással? 

V.V.: - Dorkán keresztül. Ő is ambullos és olvastam, hogy nyitott egy ilyen topikot. Megnéztem, és úgy gondoltam, ez jó lesz Whiteynak. Kiállítások alkalmával sokszor húzattunk vele súlyt, sétáltató hámmal, hogy szélesedjen a mellkasa. Így nem volt idegen a "mozdulat". A férjem rögtön beleegyezett, így tavaly júniusban beszereztünk egy igazi súlyhúzó hámot. 

  - Szóval nem volt teljesen új nektek a húzás! Ahogy nézem az eredményeket Whitney igen szépen helyt állt! A legutóbbi versenyen megszerezte a "sínek királynője" címet. Mennyit és hogyan készültök a megmérettetésekre?

V.V.: - Nem, nem volt teljesen új. 

Szeptemberre 3 hónapot készültünk. Először hizlalni kellett, mert akkor választottuk le a kölykeit. Laza 2 km-es séták, később kocogás, majd ahogy beleerősödött biciklivel mentünk és a távot növeltük fokozatosan 10 km-re. Beleiktattunk úszást is, ami szerintem az egyik legjobb erősítő, nem beszélve arról, hogy az ízületeket nem terheli.

Nagy súlyt csak párszor húztunk, inkább csak futás egy gumival vagy 3 kg-mal a nyakában.

Szerintem az állóképesség és a kitartás növelése a legnagyobb feladat.

- Ezt megjegyezzük! Végezetül milyen tanácsokat adnál a kezdőknek, érdeklődőknek, akik még csak most kacérkodnak a húzással? 

V.V.: - Mindentől fontosabb, hogy egy kellemes időtöltésnek, egy jó sportnak érezze, ahol a kutyájával ketten alkotják a párost. 

Lassan, de határozottan haladjon. Ha edzés van, akkor nincs kitérés, lézengés, akkor keményen menni kell. Ezt hamar megtanulják a kutyák és különbséget tudnak majd tenni séta és edzés között. 

Mindig örömmel eddzen, ha nem jó a kedve, akkor inkább tartson pihenőnapot, mint esetleg kellemetlen emlék legyen egy ilyen tréning. 

Minden esetben jutalom jár az elvégzett feladatért, hiszen mi is szeretjük az elismerést a munkánkban. Velünk ellentétben a kutyánknak elég egy simogatás, néhány kedves szó esetleg pár jó falat. 

Mindenkinek jó kutyázást! 

- Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és válaszoltál kérdéseimre !

Folyt. köv.                                                                                                                                                      Donát