Mint már megszokhattátok folyamatosan kerülnek fel az érdekesebbnél, érdekesebb interjúk.

Mostani interjúnkat egy nagyon lelkes és elszánt kutyással, Droszt Istvánnal (Steve) készítettem, akinek kutyája Hörcsögfalvi Oszkár (Oszi) végre itthon is megmutathatja a kétkedőknek, hogy egy amstaff mind küllemben, mind a súlyhúzásban megállja a helyét!

- Miért pont amstaff? Hogy találtatok egymásra? 

- Mindig volt a családban kutya, gyerekkorom óta fanatikusan szeretem őket.  

Nagyon fiatalon láttam az Ezüst nyíl c. japán rajzfilmet, amiben egy fiatal srác küzd akita fajtájú kutyájával a nagy és gonosz grizzly medvék ellen a hegyekben: együtt edzenek, együtt küzdenek és harcolnak, együtt alszanak, együtt esznek, a kutya kiváló harcos és egyben gyengéd barát is. Mi ez, ha nem az igazi univerzalitás (persze kisebb-nagyobb túlzásokkal japán módi szerint)!? Egy, többek között a fenti dolgokra is megfelelő kutyát és fajtát kezdtem keresni magamnak. Ilyen elképzelésekkel és így jutottam el a Fraser könyvön, sok kiállításon keresztül és rengeteg beszélgetést követően az american staffordshire terrier-hez , mely fajta véleményem szerint a legmegfelelőbb és leguniverzálisabb fajta minden tekintetben. 

- Családi vagy kiállítási céllal vetted Oszit? Hogy kötöttetek ki a súlyhúzók között?

- Nagyon fontosnak tartom elmondani, a jelenlegi helyzet miatt, hogy mindenki próbálja meg tudatosan megválasztani és leinformálni az általa tartani kívánt fajtát. Ne ismeretlenül vágjon bele a kutyavásárlásba, legyen tisztában a céljaival, mérje fel a lehetőségeit és azt a környezetet, ahova szeretné az új jövevényt, ez hatványozottan érvényes erre a fajtára, hiszen egyértelműen nem mindenkinek való egy amstaff!!! Oszit sok dolog mérlegelését követően és az almon belül is hosszú gondolkodás után sikerült kiválasztanom a tenyésztője segítségével. Úgy érzem,  sikerült az akkori és jelenlegi lehetőségeimhez, életvitelemhez és életritmusomhoz mérten a legmegfelelőbb egyedre tenni a voksomat, de akkor még a súlyhúzást, ezt a fantasztikus sportot nem ismertem és nem is sportolás céljából választottam őt. 

Ő egy nagyon nyugodt vérmérsékletű és rendkívül stabil idegrendszerű kutya, aki lakásban él 1 éves kislányommal, feleségemmel és velem már 2 és fél éve. Terveim szerint kiállításokra látogattunk volna el lelkes, de lelkiismeretes amatőrökként és nevezőkként. 

Egy olyan dolgot kerestem, ahol a kutyák tényleges teljesítménye, a kutya-gazda közötti kivételes kapcsolat és a lelkiismeretes tréningezés elnyeri méltó jutalmát és végül így jutottam el 2008 elejével a « weight pull »-hoz.   

- Már 1 éves a kislányod? Hogy telik az idő... Ezek szerint neki is szerencsére megadatott, hogy kutyával nőjön fel. Milyen a kapcsolatuk Oszival?

- Nagyon fontosnak tartom, hogy egy kisgyerek megismerje az állatokat és megszeresse őket, hiszen a földön az egyetlen olyan lényekről beszélünk, akik életüket képesek adni bármilyen szituációban értünk emberekért és a végletekig elmennek a kedvünkért és akikben mi is megbízhatunk. A kislányom, Emma imádja Oszit, most már naponta többször is odamászik a kosarához és bemászva mellé játszik vele átölelve, puszilgatva. Amikor ezt látom az egy fantasztikus érzés és megerősít abban, hogy jó úton haladok. Oszi teljes mértékben elfogadta az új jövevényt a családban és mára nagyon megszerette, ez is tükrözi azt a fantasztikus intelligenciát, ami erre a fajtára olyannyira jellemző, a tökéletes baby-sitter! Már két olyan szituáció volt, amikor feleségem babakocsival sétáltatta és kóbor kutyák "támadtak" rájuk, Oszi egyedül felvette velük a kesztyűt és könyörületet nem ismerve hajtotta el őket a gyerek mellől. 

- Ez igen  Ilyen egy igaz amstaff! Milyen terveid vannak a jövőben Oszival? Kiállítás, súlyhúzás, esetleg következő kutya? 

- Terveim vannak, nem is kevés és szerencsémre a családom is támogat benne, ami nagy szerencsém! 

Oszival a súlyhúzásban vannak idei évben terveim, lassan egy éve csináljuk, de nagyon kezdő voltam az elején és bevallom, hogy sok mindent másképp csinálnék most, mint akkor, ezért ez az év a hibák kiküszöbölésének éve lesz, ami még több munkát igényel majd! Ha ezt sikeresen teljesítjük, akkor versenyre is szeretnék menni vele. Másik kutya is a közeljövőben várható, akivel szintén ezt a sportot szeretném űzni és az Oszival szerzett tapasztalataimat kamatoztatva külföldön is szeretnék versenyezni vele, ezek nem kis tervek, inkább álmok, de aki nem álmodik... 

A versenyzés előtt tavaly megcsináltuk Oszival a szív uh-t és a dp szűrést, hibátlan eredményei lettek, amik alapján tovább folytattuk a közös munkát, de mindent ettől tettem függővé, mert csakis tünetmentesés egészséges kutyával szabad ilyen extrem sportot űzni! Mo.-on hasonló jellegű törekvések már vannak a tenyésztést illetően és idén előrelépések is várhatóak a fajta tekintetében ilyen téren is, ami abszolút pozitívum! 

- Akkor mesélj egy kicsit, hogy aki most kap kedvet már tanulhasson a dologból: mit csinálnál másképp? 

- Nagyon hasznos és profi tréning tippeket lehet találni külföldi oldalakon, ahol már komoly hagyománya van a sportnak és profi szinten űzik a kutyák és gazdáik azt, tavaly sikerült is egy hasznos dvd-t beszereznem az USA-ból, ami nagyon tanulságos volt. Röviden a súlyhúzás különböző szervezetek keretein belül zajlik, saját szabályrendszerek, pályák, feltételek alapján. Hozzám a csali nélküli, csak parancsszóra, tapsra, énekre, etc. történő húzatás áll a legközelebb.

Viszont ehhez, hogy mindenféle motiváció nélkül teljesítse a kutya az elvártakat és hogy minél komolyabb eredményeket érjen el, nagyon komoly tréning és sok-sok türelem és szorgalom szükséges. Én egy ilyen edzéstervet szeretnék idén kipróbálni. Ebben már minden apróságra gondolnak az írók, de a legfontosabb, hogy a kutya mindezt örömből és jókedvvel hajtsa végre. 

Az elejétől tudatosítani kell bennük, hogy mindez "csak" játék! Először játszatják a kutyát a hámmal, majd a hámot felvéve játszanak benne, majd a hámban engedelmességi gyakorlatokat végeznek és közben a parancsszavakat tanítják be, de még minden utána kötött dolog vagy súly nélkül! Aztán,, ha a hámot teljes mértékben megszokta a kutya és a parancsszavakkal is tisztában van, akkor kezdik minimális súllyal a húzó edzéseket egy bizonyos távon és meghatározott rendszerességgel (ami nagyon fontos) és kb. 6 hónap, tehát fél év múlva jutnak el oda, hogy a kutya már mindenféle motiváció és agresszivitás nélkül képes komoly súlyokat megmozgatni csupán a gazda szavára, de sokszor már arra sincs szükség ilyen felkészítés után, amikor már tudja hogy mit várunk el tőle. 

Mondok egy tanulságos példát,  ami többek között a már említett hibáink egyike is: súlyhúzás közben a húzd/ húzzad parancsszavakat használom/használjukés amikor kötélhúzásra kerül a sor szintén ezt a parancsszót használtam/használtuk;  

A két versenyszám ellentétes irányú és teljesen független tevékenységet követel a kutyától, ha ennyire mindegy, hogy mit mond a gazda a kutyájának versenyzés közben, akivel együtt tréningezett, akkor ott valami nem jól működik szerintem! 

Szóval én azt mondom, hogy fő a fokozatosság, ne kössünk 2 hét után téglával kitömött auto gumit a kutyánk után, hiszen, ahogy az USA-ban is mondják, a kutyának fejben kell késznek lennie elsősorban, mert az erejük a genetikából már adott egy -a többi fajtához képest- magasabb szinten, de ha nem tudja, hogy hogyan használja ki, akkor fabatkát sem ér. 

- Nem kis feladat. Remélem, mindketten sikeresen veszitek az akadályt és az "új" módszert látva egyre többen állnak majd át a szóra húzásra! Végezetül mit tanácsolnál a kezdőknek: ki válassz társnak az amstaffot és ki, de legfőképp hogyan vágjon bele a súlyhúzásba? 

- Igazából a fajta univerzalitása miatt mindenre képes, ezért bármilyen embertípus számára és bármilyen feladatra alkalmas lehet megfelelő foglalkozás és hozzáértő nevelés mellett. Amit írtál azért is jó, mert nem az a kérdés, hogy milyen fajtájú kutyát, hanem, hogy kinek? 

Sajnos a media által gerjesztett és a "civil" emberek tudatába beégetett negatívumok és rémhírek miatt nem a megfelelő szinten tart a fajta megítélése.

Ezzel eljutottunk oda, hogy nap mint nap bizonyítania kell a fajtának létjogosultságát, ezért sem lenne szerencsés szerintem, ha egy "népkutya" válna belőlük, ne mindenki és ne egyre többen tartsanak amstaffot! 

A lehető legjobb az lenne, ha a céltudatos tenyésztés során valahogy meg lehetne oldani azt, hogy csakis tisztázott körülmények közé és már egy alapismerettel rendelkező gazdához kerülhessenek a kiskutyák és hogy egy alapszintű képzésben is részesüljenek miután a gazdához kerültek! A szapórítókról és a nadzolós jampi srácokról meg ne is beszéljünk!!! Az a legrosszabb látvány, amikor pl. látok egy amstaffot egy kertbe zárva, akivel semmit sem foglalkoznak és úgy néz ki a kapun, hogy látszik rajta, alig várja, hogy teljesíthessen valamiben és végre kipróbálják. "Bűn", ha egy amstaffal nem foglalkoznak és nem kap napi feladatokat, hiszen sokunk kedvencéről van szó és tudjuk, hogy bármire képesek és más van a vérükbe kódolva, minthogy egy kennelben, kertben vagy láncra kötve öregedjenek meg (ahogy persze semelyik más fajta sem) és csak legyenek. Igénylik, hogy fizikailag és mentálisan is le legyenek fárasztva napi szinten!!! 

Szóval, ha olyan valaki választ amstaffot, aki a fentiek szerint tervez, akkor szerintem csak jó helyre kerülhet a választott! 

A súlyhúzásba kutya nélkül is bele lehet vágni, sőt!!! Jöjjön el a leendő gazda és versenyző a Standard Kutyás Súlyhúzó Egyesület keretein belül megrendezésre kerülő versenyekre, beszélgessen és érdeklődjön a már versenyző gazdáknál, szerezzen egy kis előéletet, olvasgasson, de ne feltétlenül csak a hazai anyagokat és ha már megvan a kutya, akkor ezeket felhasználva, de mégis a saját kutyájára szabva kamatoztassa és kezdjen el dolgozni, amikor már mentálisan és fizikailag is készen van rá mindkét fél. 

Javaslom, hogy az egészségügyi szűréseket is végezze el, hiszen a fajta fájdalomtűrő képességét ismerve nem feltétlenül lehet észrevenni egy nem avatott szemlélődőnek, ha a kutyájának "baja" van. Dolgozzanak szorgalmasan, jó kedvvel közösen, hiszen számomra nem is a versenyzés, hanem az azt megelőző közös munka a legjobb dolog, amit adhatott ez a sport. 

Mindenkinek jó kutyázást!