Rockstone Aranykoszorús Mestertenyészet

 A legutóbbi világ-, illetve Európa-kiállításon igen jól szerepeltek a Rockstone kennel kutyái. Többek között ennek kapcsán is kérdeztem a kutyákkal való kapcsolatáról, a tenyésztés fortélyairól, és sok más érdekes dologról Széna Attilát, a kennel alapítóját:

Miként indult a kapcsolatod a fajtával?  

1996-ban úgy alakultak a dolgaim, hogy a barátaimmal elvállaltunk egy vagyonőri munkát, ami veszélyesnek ígérkezett, és kemény kutyákkal volt célszerű belefogni. Ekkor egy drótszőrű foxterrierem, és egy bamba bullterrier szukám volt. Imádtam őket, de erre a munkára nem voltak alkalmasak. Ekkor hallottam, hogy egyik barátomnak van egy 2 éves amstaff szukája, akinek gazdát keres. Így került teljesen véletlenül hozzám első amstaffom Kunland’s Silver Andy. Andi egy nagyon kemény munkakutya volt. (A munkán nem a sportot értem, hanem a valódi őrzést és személyvédelmet.) Tenyésztési ambícióim nem voltak.

A Rockstone Amerikai Staffordshire Terrier Kennelt 1997-ben alapítottad. Milyen célok vezéreltek, illetve kik voltak az alapító kutyák? 

Andi mellé vásároltam egy kant, Krautheim Viktortól, Imperial Ivanhoe-t. Az első alom ettől a párostól született. A cél mindössze annyi volt, hogy kölyköt adjak azoknak a barátaimnak, kollégáimnak, akik imádták ezt a két kutyát. 

Ebből az alomból született Appalache Rockstone „Baxi”, akit gazdája mindenképp be szeretett volna mutatni egy-két kiállításon. Baxi győztes címeket és kizárólag pozitív bírói véleményeket kapott. Ez mindenképp bátorítóan hatott rám.

Azonban tenyészetünk alapító kutyája Andi volt, akinek 7 különböző kantól születtek győztes kölykei.

Tenyészetedből számos kiváló eredménnyel rendelkező kutya került ki, sőt az aranykoszorús mestertenyésztő címet is magadénak tudhatod. Milyen út vezetett idáig?

Alapvetően egy tenyésztőnek, aki kicsit komolyan veszi magát, be kell látnia, hogy nem elég, ha csak ő tartja szépnek és jónak a kutyáit. Kell, hogy legyen igénye arra, hogy ezt be is bizonyítsa. Engem is ez hajtott. Minnél több tőlünk származó kutyát bemutatni. 

Van olyan kutyád, aki különösen közel áll a szívedhez? 

Próbálok figyelni arra, hogy egyenlő „bánásmódban” részesüljön minden kutyánk. De természetesen a legöregebb Dracula Rockstone „Sambó” van a legközelebb. Ő most 10 és fél éves, 6 éve a szobatársunk, mert engedtem a zsarolásának. Valódi szabadulóművész, csavargó, csajozó életmódját a lakásba költözéssel tudtuk megszüntetni.

2008-ban a Stockholmi világkiállításon Ninja Vanilla Rockstone nyílt osztály győztes lett, és a

Budapesten megrendezett Európa-kiállításon Dracula Rockstone Veterán Európa-győztes lett. Mi kell ahhoz, hogy egy gazdi és egy kutya ilyen eredményt érjen el? 

Kiváló kutya, jól felkészítve, jól reprezentálva, korrekt bírálat, és persze szerencse. Ebben az esetben az is kellett, hogy a kiváló kutya 10 évesen is az legyen.

Jelenleg hány kutya alkotja a Rockstone kennelt? 

Jelenleg 8 kutyánk van. 6 felnőtt (3kan, 3 szuka), és 2 kölyök.

Bizonyára a jelenlegi „csapattal” is komoly terveid vannak. Megtudhatunk ezekről valamit? 

A terveim általánosnak mondhatóak. Be szeretném mutatni őket kiállításokon, az eddiginél több időt szeretnék fordítani kutyasulis foglalkozásokra…

Mitől lesz valakiből jó tenyésztő? Mit tanácsolsz azoknak, akiknél a tenyésztés gondolata merült fel? 

Az én meglátásaim a tenyésztéssel kapcsolatban a tapasztalataimon alapulnak. Nekem óriási szerencsém volt az első szukámmal, hiszen mint már említettem munkára vettem, de kiváló küllemmel és pedigree-vel rendelkezett. Abból a szempontból is könnyű dolgom volt, hogy amikor a tenyésztés gondolata megfordult a fejemben, már volt sikeresen versenyző kölyke, First of Goldstar Dak. 

Tehát a legfontosabb egy kiemelkedő minőségű szuka. (küllemileg, genetikailag és egészségügyileg) Ez azért nagyon fontos, mert az első szukánk lesz a tenyészetünk alapja, ami olyan, mint egy torony építése, és ha az alap nem elég erős, az egész „összedőlhet”.

Mi a felelősségetek, illetve mi az, aminek különös figyelmet szentelsz a fajta tenyésztésénél? 

A mi felelősségünk, hogy lehetőleg olyan otthont biztosítsunk a nálunk született kiskutyáknak, ahol rendezett körülmények között leélhetik az életüket. Ezt tartjuk a legfontosabb dolognak. 

A tenyésztésnél arra törekszünk, hogy egészséges, jó temperamentumú, típusos kutyák szülessenek.

Jelenleg hol tart az amstaff, megítélése, ismerete hazánkban? Mik a tapasztalataid a kiskutyák eladásánál a leendő gazdikkal kapcsolatban? 

Az amstaff megítélése nem rossz, én úgy érzem, hogy a „harcikutya hisztéria” elmúlóban van, kivételek persze mindig akadnak. Rendkívül népszerű a fajta. Az, hogy a kiállításokon rendre a legmagasabb nevezési létszámot produkálják, önmagáért beszél.

Továbbá azt is pozitívnak tartom, hogy a legtöbb fajtakedvelőnek határozott véleménye, elképzelése van, hogy milyen kutyát szeretne.

Sokan látogatják a kiállításokat nézőként. Egyre nagyobb a fajta iránt érdeklődők igénye arra, hogy az állományt élőben is láthassák. Kutyákat, akiket csak fotókon láttak, megnézhessék, hiszen a mozgást és a temperamentumot fényképről nem lehet megítélni.

Mit tanácsolsz a leendő tulajdonosoknak? Mi az, amire feltétlenül oda kell figyelni egy kölyök kiválasztásánál? 

Vannak, akik előre megfontolt szándékkal kiválasztanak egy tenyészetet, ahonnan kölyköt szeretnének, előjegyeznek, várnak…Ők bizonyára átgondolták. 

Tanácsot inkább azoknak lehet adni, akik hirtelen szeretnének egy kölyköt MOST, mert 2 hétig szabadságon vannak, vagy, mert most költöztek családi házba. Szóval nekik azt javasom, hogy lehetőleg törzskönyvvel vásároljanak kutyát, az sosem árt, ha a szülőknek van kiállítási eredményük, és egészségügyi szűréseik.

Folyt. köv. 

Jethro