Imperial Ezüstkoszorús Mestertenyészet

- Információim szerint 1994-ben vetted első amerikai staffordshire terriered. Tudatos volt ez a fajtaválasztás?

- Nagyon is. Az első élmények eldöntötték, hogy nekem ilyen kutya kell.

- Amikor az első amstaffot megvásároltad, tudtad, hogy a fajta tenyésztésével fogsz foglalkozni vagy véletlenül alakult így?

- Mondjuk úgy: sejtettem.

Az Amstaffok előtt és mellett is tartottam már jó pár fajtát:

Közép Schnauzer volt az első kutyám, aztán megfordult nálam Óriás Schnauzer, Dobermann, Boxer, Kaukázusi Juhászkutya, Német Vizsla. Minden fajtát próbáltam a „rendeltetésének” megfelelően használni, és akiket érdemesnek tartottam rá, ott születtek kölykök, illetve fedeztek. Nem volt ez céltudatos tenyésztés, egy-egy almok voltak. Aztán szép lassan úgy éreztem, hogy az Amstaffal hasonlítunk legjobban egymásra. Ezután már valóban, és sokkal céltudatosabban kezdtem el tenyészteni.

- Az Imperial kennel kutyái számos komoly eredménnyel rendelkeznek, gondoljunk csak a stockholmi világkiállításra a közelmúltból. Ilyen eredmények után mi motiválhatja még a tenyésztőt?

- A motiváció mindig jelen van, hiszen minden kutyánál van, lesz, illetve lennie kellene jobbnak. Motiválhat egy, már régen elpusztult kutya viselkedésének, megjelenésének „rekonstruálása”. Szeretném a kutyáimat többet munkában látni-használni. A vadászat több területe, valamint a súlyhúzás áll hozzám a legközelebb, de az őrző-védő, vagy a katasztrófa-kutyázás is méltó pálya az amstaffnak. De ugyanúgy, ahogy a családjával, kutyáival szemben elkötelezett az ember, úgy a nemzetével szemben is: Motivál az, hogy a Magyar amstaffok kiemelkedően jó hírt szerezzenek országunknak, népünknek. Furcsa, hogy ez egy amerikai fajtával valósulhat meg, de talán épp ez a szép benne!

- Van olyan kutyád, akire különösen büszke vagy?

- Aki jól ismer, sejtheti a választ: Panda

Nem véletlenül adtam neki a „History of Us” nevet, hiszen felmenői között szinte valamennyi, számomra nagy jelentőségű egyed helyet kapott. Külleme és jelleme számomra közel tökéletes elegye ezeknek a kutyáknak. Ő az én kutyám.

- Melyek a legfontosabb összetevői a kiváló eredmények elérésének? Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék a kutyáikat valamilyen versenyen megmérettetni?

- Több dolgot sorolhatnék fel, de csak kettőre vállalkozom:

A legelső, és szerintem leglényegesebb, hogy a természetünkhöz, habitusunkhoz megfelelő fajtával foglalkozzunk. Olyannal, akinek a standard szerinti jellemével azonosulni tudunk. Egy fajtát, amit alulértékel a gazda v. tenyésztő, vagy éppen istenít, misztifikál (az Amstaffnál inkább ez) – nem tud igazán sikeresen foglalkozni vele, az objektivitás hiánya miatt.

A másik, ahogy én látom az idő. Ha ránézel egy törzskönyvre, és az ott látható kutyák többségét személyesen ismerted – olyan előny, és tapasztalat, amit nem lehet néhány év alatt összeszedni. Ehhez kapcsolódóan nyilván rengeteg kutyát kell megnézni, megismerni élőben. Az internetről tenyésztésnek nem hiszem, hogy hasznos jövője lenne.

Versenyeken, kiállításokon, kiképzéseken kell edződni, de fontos, hogy ezek eredményeit szintén objektíven tudjuk értékelni. Aki azzal van elfoglalva, hogy miért nyer mindig ez, vagy az - elfelejti feltenni a kérdést magának: mit tudott az jobban, mint én?

- Jelenleg hány kutyával foglalkozol?

- Négy kutyánk, és három cicánk van otthon. Rajtuk kívül van 3-4 szukánk közös tulajdonban, akikkel terveink vannak sőt, több tőlünk származó kan is bizonyíthat későbbiekben, saját kennelünkben.

- Mit tartasz a legfontosabbnak a fajta tenyésztésénél?

  - A karakter megtartása

  - A szélsőségek csökkentése

  - A standard reális értelmezése

- Mennyire követed nyomon az eladott kiskutyák sorsát? Milyen tapasztalataid vannak a vásárlók fajtaismeretét illetően?

- Minden segítséget megadunk a gazdiknak, kutyáknak egyaránt, de próbáljuk ezt úgy, hogy ők ezt ne érezzék tolakodásnak. Több, tőlünk származó kutya gazdája felhív kétévente egyszer: tanácsot kér, megfogadja, és egy darabig megint nem hallunk felőlük. A lényeg, hogy tudjanak kihez fordulni, és mi tudjunk segíteni.

A vásárlók fajtaismerete általában kifejezetten jó, de ha nem, attól még szintén lehetnek jó gazdák, ezt próbáljuk meglátni bennük.

- Kinek ajánlod ezt a fajtát, hisz jól tudjuk, a staffordshire terrier az egyik legcsodálatosabb társ, ennek ellenére mégsem való mindenkinek.

- Ez a legnehezebb kérdés. Láttam már sok elhibázott fajtaválasztást, de ezek általában az egyedek: kutya, és ember rossz kombinációjából jöttek létre. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a legkülönbözőbb emberek élnek amstaffal a legnagyobb egyetértésben, boldogságban. Az Amstaff sok mindenkinek „bejön”, hiszen végtelenül barátságos, nyílt, és vidám természetű kutya, ugyanakkor egy igazi harcos, gazdag ösztönkészlettel: 

 A természet egy kivételes darabja.

 Minden embernek ajánlom, aki képes, és akar felelősen állatot tartani, és tisztában van önmaga képességeivel, és lehetőségeivel. Tehát szerintem nem is annyira az a kérdés, hogy kinek amstaffot, hanem az, hogy személy szerint ki-ki jól válasszon.

- A kutyákkal való foglalkozás rengeteg időt, energiát igényel. Jut ezen kívül másra is időd?

- A családomon, és a munkámon kívül másra már nem.

Jethro